RONAN SZEMSZÖGE

A padon ültem, és néztem, ahogy a csapattársaim nélkülem edzenek. A „törött kezem” súlya nehezebbnek érződött bármilyen valódi sérülésnél. Az edző épp az imént dobta le a bombát, hogy Declan és én kidőltünk a sorból, és a többiek arcán még mindig ott ült a döbbenet.

Ahogy a csapat a gyakorlatokat végezte, észrevettem, hogy néhányan felém sandítanak. A tekintetükben az aggodalom és