SIENNA SZEMSZÖGE

A mosoly úgy olvadt le az arcomról, mint fagylalt a forró nyári napon. Celia tágra nyílt, komoly tekintete olyan feszültséggel fúródott az enyémbe, hogy belebizsergett a bőröm. Ez nem tréfa volt. A felismerés úgy ért, mint egy gyomros, és elállt a lélegzetem.

– Hát nincs semmiféle adományod, drágám? – kérdezte Celia elnyújtott, melaszsűrű déli hanghordozással.

Kierőltettem magambó