SIENNA SZEMSZÖGE

Amikor a közelembe ért, lelassított, én pedig egy szót sem szóltam, miközben felém lépkedett. Túl kimerült voltam, túl elveszett a kavargó zűrzavarban ahhoz, hogy akár csak köszönni bírjak. De aztán egyszerűen átkarolt, magához vont, a mellkasára szorítva, és hosszú idő után először engedtem meg magamnak, hogy átadjam magam az ölelés nyújtotta biztonságnak. Egy olyan ember melegén