RONAN SZEMSZÖGE

A konyhapultnál ültem, a kanalammal a pépesre ázott gabonapehely-maradékot tologatva. Az egyhangú mozdulat édeskevésnek bizonyult ahhoz, hogy elcsendesítse a fejemben kavargó gondolatokat. Tudtam, hogy hideg voltam ma reggel Siennával – talán túlságosan is hideg. Még mindig előttem lebegett az arca, a fájdalom, a döbbenet. Olyan volt, mintha folyton eltolnám magamtól, miközben semm