SIENNA SZEMSZÖGE

Freyával együtt léptünk ki az óráról, a karja szándékosan súrolta az enyémet – mintha máris erőt gyűjtene ahhoz, ami rá várt. A szeptemberi szél belekapott sötét hajába, ő pedig remegő ujjakkal a füle mögé tűrte, és akkorát sóhajtott, hogy magam is megéreztem a mellkasomban. A szemem sarkából figyeltem őt: a vállai befelé görnyedtek, mintha próbálna minél kisebbre zsugorodni. Egés