SIENNA SZEMSZÖGE

A vérdüh gondolata ott motoszkált az elmémben, a józan eszem határait marcangolva. Idegennek és alantasnak tűnt, olyan foltnak, amit nem tudtam lemosni magamról. Felfordult a gyomrom, ahogy az előttem álló nőre meredtem.

– Boszorkány vagyok – mondtam, a hangom remegett, de szilárd maradt. – Két boszorkány gyermeke. Miért tennéd ezt a saját véreddel?

Felnevetett; kegyetlen, torokha