RONAN SZEMPONTJA

Szolgák nyüzsögtek körülöttem, mint a méhek a kaptárban, mindegyikük más-más öltönyt, más szövetet, a kék vagy a fekete eltérő árnyalatát, vagy valami hasonlóan felejthető darabot cipelt. Anyám mindegyiket egyetlen kézmozdulattal elutasította.

– Túl kék – mondta az egyikre.

– Fúj. – Ez volt a másodikra a reakciója.

– Ódivatú. – A harmadik.

– Talán ha sötétebb lenne – mormolta a ne