Valerie szemszöge

A koromsötét, fagyos börtöncella rémisztő, fojtogató képei kegyetlenül mardosták megtépázott elmémet. A tudatalattim szüntelenül visszarángatott a nyirkos, kőkemény hideg sötétségbe. Még mindig éreztem a csuklómra fonódó láncok fantommarását, és a bordáimat rágó éhezés tompa kínját. Kétségbeesetten küzdöttem, csapkodtam az eszméletlenség nehéz súlya ellen, könyörögve a testemnek,