Valerie szemszöge

A Maverickkel folytatott kis légyott után újra elnyomott az álom; a lustaság és a kimerültség édes keveréke vett erőt rajtam. A telefonom halkan megrezdült a csendben, egy csapásra eloszlatva szememből az álom utolsó foszlányait is. Megmoccantam, miközben a lágy reggeli fény átszűrődött a függönyökön.

„Csak nem azt akarod mondani, hogy még mindig az ágyban vagy?”

Halkan felkuncog