Kaelen szemszöge:

Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy kisétáljak abból a fürdőszobából. Be akartam szállni mellé a kádba, és olyan keményen megdugni, hogy a porcelán megrepedjen a lökéseim ereje alatt. Alfa vagyok. Az önuralom olyasvalami, amit egész életünkben gyakorlunk. Szigorú kiképzésünk hatalmas része arról szól, hogy megtanuljunk uralkodni magunkon, ha az elrendelt társunkról van szó.

Obszidián hangja visszhangzott a fejemben. "Láttad, milyen nyugodt maradt attól, hogy meztelenül egy szobában voltunk vele?"

Végigjártam a hálószobámat, a kezemmel az arcomat dörzsölve. "Igen, a nedvességétől majdnem elvesztettük a fejünket. Képtelen vagyok aludni annak tudatában, hogy a társam ilyen közel van, mégis elérhetetlen."

Obszidián kimondta a nyilvánvaló tényt: "Szükségünk van némi levezetésre."

A farkam kőkemény maradt, fájdalmasan lüktetett a nadrágom nehéz anyaga alatt. Megragadtam a komódom szélét, hogy egyenletessé tegyem a légzésemet. "Igen, szükségünk van rá. De ezt a megkönnyebbülést tőle kellene elvárnunk."

Obszidián felmordult, karmaival szaggatva a koponyám belsejét. "Mi az ördögért ne tehetnénk?"

Felhorkantam, megrázva a fejem a türelmetlenségén. "Mert baja van az alakváltókkal. Ja, és ember. Óvatosnak kell lennünk a testével."

Szinte éreztem, ahogy forgatja rám a szemét. "Szóval megint magunknak kell örömet szereznünk."

Van képe így viselkedni. Ugyanez a farkas az elmúlt évszázadok során ki nem állhatta, ha nőstény farkasokkal háltam. Most meg az első pillanattól kezdve magáévá akar tenni egy mit sem sejtő emberi nőt, amint rátalálunk. Kénytelen lesz hozzászokni, hogy a kezemmel elégítjük ki ezt az ősi párosodási ösztönt.

Ledobtam a ruháimat, meztelenül álltam a hálószobám közepén. Megragadtam merev farkamat, ujjaimat szorosan a vastag törzs köré fonva. Büntető erővel rángattam a tagomat, lehunytam a szemem, és elképzeltem, ahogy nedves, szűk puncija minden egyes centimet magába fogadja. Könyörtelenül járt a kezem. Négyszer vertem ki egymás után, sűrű, forró ondócsíkokat lőve a hasamra és a padlóra. A mellkasomban rekedten zihált a levegő, de a golyóimban lüktető nehéz sajgás nem volt hajlandó alábbhagyni. Még mindig nem voltunk kielégülve. Obszidián nyugtalan maradt. Elmém határait kaparta, kétségbeesetten próbált kiszabadulni, hogy megjelölje a nőstényét.

Felkaptam egy törölközőt, letöröltem a ragadós gecit a bőrömről, és magamra húztam egy edzőnadrágot, hogy elmenjek futni. Le kellett vezetnem ezt az őrült energiát, mielőtt valami vakmerőséget tennék. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a szobámból, beleszagoltam a levegőbe. A méz és a mangó gazdag, nyálcsorgató illata csapta meg felfokozott érzékeimet. Ám ezúttal az illata hordozott egy éles, fűszeres chili-löketet is. Izgalmának nehéz aromája betöltötte az egész folyosót, megülve a levegőt.

Obszidián úgy ugrált a fejemben, akár egy tüzelő nőstényfarkas. "Egy kanos kis dög. Ezért van ott az a plusz illat."

Minden akaraterőnk odalett, egyenesen a vendégszobájába mentünk. Meglepetésünkre az ágy üres volt. Pánik szúrt a mellkasomba, szoros görcsbe rántva a gyomromat. Növekvő aggodalommal követtem a hátrahagyott illatát. Mi van, ha elhagyta a falkaházat? Mi van, ha eltévedt, miközben az éjszaka közepén Roxyt kereste? A francba. Bántam, hogy nem vezettem körbe rendesen a birtokon, hogy tudja, hol találja a többieket.

Pásztáztam a sötét folyosót, a szemem minden irányba cikázott. "Hol a faszban van?"

"Nyilván a házban van valahol."

Ökölbe szorítottam a kezem az oldalam mellett. "Obszidián, a büdös életbe, nem hozzád beszéltem."

Kezdett elegem lenni a kiszámíthatatlan viselkedéséből. Sosem vitatkoztunk így. Háromszáztizenkilenc éve vagyunk együtt, egyetlen zökkenőmentes egységként harcolva és vezetve. Amióta megpillantottuk a társunkat, teljesen megváltozott. A bennem lévő vad, fékezetlen állat átvette a hatalmat a józan gondolataim felett.

Obszidián felkapta a fejét az elmémben. "Hallod ezt?"

Megálltam a folyosón, megfeszítve Alfa-hallásomat. "Aha. Zene. És a konyhából jön." Gyors sprintbe kezdtem a lépcső felé.

Obszidián előretolta domináns jelenlétét. "Átveszem az irányítást."

Visszalökött a saját elmém sötét zugaiba. Ezzel el fogja szúrni az esélyünket, hogy a magunkévá tegyük! Előrevetettem mentális súlyomat, megpróbálva áttörni a vastag, áthatolhatatlan falat, amit épp az imént csapott le kettőnk közé. Keményen nekiütköztem a gátnak, de nem bírtam átjutni. Obszidián még soha nem tett ilyet velem. Elvesztette a józan eszét, csak mert végre rátaláltunk a társunkra. Kinyújtottam a tudatomat, megpróbáltam elmekapcsolatba lépni Ronannal azonnali segítségért. A kapcsolat néma maradt. A rohadék nem válaszolt a kétségbeesett hívásomra. Most már mást sem tehettem, mint hátradőlni a mentális ketrecben, és figyelni, mit tesz a farkasom a testünkkel.

Ahogy levezette a testünket a lépcsőn a konyha felé, a Holdistennőhöz fohászkodtam, hogy ne tegyen semmi becstelent. Számtalan jelentés és rémtörténet keringett arról, hogy az Alfa farkasok elveszítik az önuralmukat. Szörnyű, erőszakos dolgokat művelnek a társaikkal a párzási őrület vakító ködében. Lyri egy törékeny ember. Túl könnyű egy kontrollt vesztett farkasnak megsebesíteni vagy kettétörni őt a szex közben.

Ököllel vertem a mentális ketrec falát. "Obszidián, az Istennőre esküszöm, jobb, ha meg nem bántod!"

A hangja abszolút, félelmetes tekintéllyel dörgött: "Nem fogom bántani. Meg fogom dugni, magaménak követelem, és a Lunánkká teszem. Aztán kölyköket rakok belé. Pontosan ebben a sorrendben."

Kimutattam a fogaim fehérjét az elmekapcsolatban. "Azt már nem! Úgy értem, semmire sem kényszerítheted rá!"

Őszintén sértettnek tűnt a vádaskodásomtól. "Először is, mégis kinek nézel? Soha nem kényszeríteném semmire a társamat, sem pedig bármelyik másik nőt."

A szememet forgattam az arrogáns hangnemére. "Mindegy."

Obszidián szemszöge (Kaelen farkasa):

A konyha felé lopakodtam, tudomást sem véve a fejünk hátsó részében nyavalygó Kaelenről. Amint elértem a nyitott ajtót, a nő mámorító illata fizikai mellbeverésként ért. A méz, a mangó és a csípős chilipaprika gazdag keveréke fojtogatta a levegőt, amitől a farkam vadul lüktetni kezdett a nadrágom anyaga mögött. Megálltam az árnyékban, és őt figyeltem. Egy ital volt a kezében, és együtt énekelt a hangszóróból bömbölő R&B dallal.

Nekidőltem az ajtófélfának, izmos karomat összefonva csupasz mellkasom előtt. Aranyló tekintetemet mozgó alakjára szegeztem, minden egyes mozdulatát követve, akár a prédáját cserkésző ragadozó. Csípőjét a ritmus lassú, nehéz basszusára ringatta. Néztem, ahogy kerek feneke tökéletesen rázkódik Kaelen túlméretezett pólójának szegélye alatt.

A nyálam összefutott a számban a látványtól. "Dögösen néz ki a pólónkban. Készen állok arra, hogy letépjem róla."

Hangosan énekelte a szöveget, érzéki kecsességgel ringatva a testét. "Hadd nyaljalak végig tetőtől talpig, amíg nem mondod, hogy állj."

Izgalma felszökött, érzékeny orromat megcsapta ennek a fűszeres forróságnak egy újabb, perzselő hulláma. Az ösztöneim felett átvette a hatalmat az ősi késztetés, hogy magamnak követeljem azt, ami az enyém. Gondolkodás nélkül elrugaszkodtam a fa ajtófélfától, és egyenesen mögé léptem. Csapdába ejtettem, mindkét kezemmel rátámaszkodva a pultra a csípője két oldalán. Szorosan a hátához simultam. Kőkemény farkamat egyenesen a feneke lágy vágatához nyomtam, hadd érezze a ránehezedő merevedésem hatalmas, hajthatatlan méretét.

Földbe gyökerezett a lába, azonnal abbahagyta a táncát. Kinyújtotta a kezét, és leállította a zenét, síri csendbe borítva a konyhát.

Lehajtottam a fejem, és a fülébe suttogtam: "Megtehetem, ha úgy kívánod."

Lassan megfordult. Láttam, ahogy a tekintete végigfut a felsőtestemen, felmérve toronyszerű, csupa izom termetemet. Hallottam száguldó szívének őrült, heves kalapálását, ami hangosan visszhangzott a csendes helyiségben. Félelme és mély izgatottsága összekeveredett a levegőben.

Közelebb hajoltam, és az arcomat a nyaka lágy hajlatába temettem. Pontosan ez az a hely, ahol mélyen a húsába mélyesztem majd a tépőfogaimat, és örökre a magaménak jelölöm meg. Hatalmas lélegzetet vettem édes illatából, tüdőmet megtöltve az esszenciájával. Alacsony, vibráló morgás tört fel a mellkasomból, és szakadt ki a torkomon. Csupasz bőrének puszta szaglása vad kéjvágyat lőtt egyenesen a farkamba.

Nagyot nyelt, és felnézett rám. "Mit tehetsz meg?" – kérdezte, hangjában ideges remegéssel.

Sötét, ragadozó vigyort villantottam. "Hogy végignyaljalak tetőtől talpig."

Mielőtt még esélye lett volna túlgondolni a szavaimat, megragadtam a csípőjét. Nulla erőfeszítéssel felemeltem a padlóról, és egyenesen a gránitpult tetejére ültettem. Előreléptem, csípőmet bensőségesen szétnyitott combjai közé ékelve. Fölé tornyosultam, csapdába ejtve őt a saját teremben. Végighúztam az orromat finom állkapcsa vonalán, nyelvem nedves hegyével megízlelve nyaka sós édességét. Olyan az íze, mint a mennyország. Többet akarok belőle. Meg kell szereznem a testének minden egyes porcikáját.

Ágyékomat még erősebben a középpontjához préseltem, érezve a vékony pólóanyagon keresztül a bensőjéből sugárzó nyirkos forróságot. Nem érzem nyomát annak, hogy nemrégiben más férfi járt volna benne. Kaelen egy átkozott bolond, amiért visszafogja a vágyait. Ma éjjel az enyém lesz. Ha törik, ha szakad, még napkelte előtt a magamévá teszem. Lyrinek egyszerűen meg kell értenie a valóságot, és meg kell békélnie vele. A miénk. Nincs választása a dologban. Nem fogom kényszeríteni, de pontosan tudom, hogyan vegyem rá, hogy könyörögjön a farkamért. Be fog hódolni nekem, és be fog hódolni nekünk.