**Lyri szemszöge:**

Szörnyen aludtam; mintha a testem hozzászokott volna, hogy Kaelen mellett van. Hiányzik, és meg kell köszönnöm neki a megértését és a segítségét. Felkapom az egyik pólóját, és elindulok az irodája felé. Amikor belépek, csak rám néz, én pedig egy szót sem szólok hozzá. Ehelyett megfordítom a széket, amiben ül, és letérdelek.

– Kicsim, mit csinálsz? – kérdezi rekedt hangon. Nem v