Lyri szemszöge:

Miután beszéltem Kaelennel, az idegeim lassan megnyugodtak. Éppolyan megtörtnek tűnt a hangja, mint amilyen én magam voltam. Amikor eljöttem, a kötelékünk már rendkívül erős volt: úgy mélyült el kettőnk között, hogy én még csak nem is sejtettem, a végzetes társa vagyok. Hiányzik, és amikor kimondta, hogy szeret, nem bírtam magammal, muszáj volt viszonoznom, hiszen ez a színtiszta i