Gideon

Néztem, ahogy Roxi elindul, hogy ellenőrizze a többi asztalát; ujjaink érintésének kellemes bizsergése még mindig ott parázslott a bőrömön. Lehalkítottam a hangomat, hogy az evőeszközök csörömpölésén és az éttermi mormogáson át ne hallhassa meg, miről beszélünk.

Hátra dőltem a repedezett, vörös vinil boxban, és összefontam nehéz karomat a mellkasomon. „Szóval, mit gondoltok?”

Kifejezetten a