Kira szemszöge:

Üres tekintettel meredek a közvetlenül előttem lebegő, kinyújtott kézre. Ujjaim továbbra is görcsösen kapaszkodnak a padom szálkás szélébe, a testem megdermed a döbbenettől. Az osztályterem tompa zaja fehér zajként mosódik el a háttérben. Négy, elszigeteltségben, rendszerszintű árulásokban és a büntetések fagyos közönyében eltöltött kegyetlen év után ez az őszinte kedvesség mélység