Kira szemszöge:

„Te most...” Nyeltem egy nagyot, a torkom hirtelen kiszáradt. „Csak szórakozol velem?”

Kaelen arcvonásai mit sem változtak.

„Miért viccelődnék ilyesmivel?” A hangja nyugodt volt, fegyelmezett, a tökéletes alfahang, amely semmit sem árult el.

Nem bírtam tovább állni a tekintetét, inkább a bekötözött lábamra néztem. „Mert ennek semmi értelme” – mondtam halkan.

„Köszönöm, hogy mellett