Kira szemszöge:

Kaelen derékból előrehajolt, tekintete egy magasságba került az enyémmel.

– Már el is felejtetted, mit mondott Alice?

Olyan közel volt, hogy éreztem a testéből áradó meleget, láttam a finom borostát az állkapcsa vonalán, és meg tudtam volna számolni a sötét szempilláit.

A téli fenyők és a hamisítatlanul *hozzá* tartozó illat betöltötte az autó szűk terét, megnehezítve a lélegzetvét