Kira szemszöge:

„Szállj be” – mondta Kaelen, és a hangjában ott csengett a félreismerhetetlen alfaparancs.

Haboztam, egyik lábamról a másikra nehezedve.

„Köszönöm, de fuvarra várok. A sofőr bármelyik percben itt lehet.”

Kaelen ajka halvány mosolyra húzódott, amely nem érte el a szemét. „Kerülsz engem, Kira?”

A kérdés ott lebegett közöttünk, és éreztem, ahogy az arcom forrósodni kezd.

Vajon ennyire