Sienna szemszöge:

Művészi pózban helyezkedtem el a nappali kanapéján; a kisasztalon ott állt egy pohár Declan kedvenc whiskyjéből, a háttérben lágy zene szólt.

Minden tökéletes volt.

Elmúlt kilenc óra. Aztán tíz. Tizenegyre a magabiztosságom már megingott, az érintetlen pohár whisky még mindig ott árválkodott az asztalon.

Amikor éjfélkor végre megcsörrent a telefonom, a szívem a torkomban dobogott