Kaelen szemszöge:

A szemem sarkából Kirát figyeltem, miközben elhajtottunk Alice klinikájától.

A kezei szorosan összefonódtak az ölében, tekintetét valahová az ablakon kívülre szegezte.

A köztünk lévő csend nehéz volt a ki nem mondott gondolatoktól. Korábban megpróbált mondani valamit, de aztán egyenesen rám nézett, és bármiféle bátorságot is gyűjtött össze, az azonnal elpárolgott.

– Vacsoráznunk