Kaelen szemszöge:

Kira ezüstszürke szeme kissé elkerekedett, mielőtt erőt vett volna magán.

A reggeli napfény megcsillant a haján, kiemelve az ezüstös tincseket, amelyek pontosan megegyeztek a farkasalakjának bundájával.

Egyszerre tűnt sebezhetőnek és dacosnak, ahogy ott állt, úgy szorítva magához a hátizsákját, mintha az pajzsként védhetné meg mindattól, ami köztünk feszült.

– Én nem... – kezdte,