Kaelen szemszöge:

Kira kicsusszant a kocsimból, ahogy fénykoszorú ragyogta körül az arcát.

Figyeltem, ahogy az iskola bejárata felé sétál, és észrevettem, hogy az utóbbi napokban másképp tartja magát: kevésbé görnyedt, magabiztosabb. A változás kifejezetten a kedvemre volt.

Alig tett meg néhány lépést, hirtelen megfordult, és visszasietett az autómhoz.

Lehúztam az ablakot, kíváncsian várva.

– Kael