Kira szemszöge:

Kaelen erős karjai és az ajtó közé szorulva találtam magam, a szívem vadul dübörgött a mellkasomban.

A testének melege rám sugárzott, ezüstkék szeme pedig izzani látszott az előtér tompa fényében. A fenyő és a téli fagy illata vett körül, amely összetéveszthetetlenül az övé volt, és hihetetlenül megrészegített.

„Ezúttal” – ismételte meg mély, morajló hangon, amelytől végigfutott a