– Gyere csak be! – Talán nem én voltam az egyetlen, aki jó első benyomást akart tenni. Kaelen kedvesebbnek mutatkozott, mint amilyennek valaha láttam. Szívélyes mosollyal az arcán kísérte be vendégünket a nappaliba. Mögöttük lépkedtem; a lábaim túlságosan nehéznek tűntek, szinte vonszolnom kellett magamat.

Az egész jelenet elbűvölő lehetett volna – csupán szomszédok, akik épp megismerkednek egymás