Éles, fojtogató fájdalom hasított Declan mellkasába, miközben a súlyos, díszes faparaván mögé húzódott. Karjával szorosan átölelte Naomit, magához szorítva a nőt, miközben a szétzúzott márványoszlopok pora záporozott a vállukra. Nehezen nyelt egyet; a torka kiszáradt, és kétségbeesetten próbálta elhessegetni a romos éttermen át feléje vetett, hangtalan, mégis súlyos és visszavonhatatlan szavakat,