Kora hajnal volt, mire elérték a Hold falkát. Celeste arca valósággal ragyogott, ahogy szüntelenül bámult kifelé az ablakon. Úgy festett, mint egy kisgyerek, aki épp a kedvenc helyére igyekszik.

Ahogy közelebb értek a falkaházhoz, Vander felé fordult, aki mindvégig őt figyelte. Celeste az ujjaival babrált, mielőtt megszólalt volna. „H... hogyan viselkedjek veled a családom előtt?” – kérdezte halk,