„N... nekem erre semmi szükségem. Köszönöm a kedvességüket, de mennem kell” – suttogta a nő, miközben a vendégszobára, majd az ajtóra pillantott.

„Nem bántjuk” – mondta gyengéden Celeste, ahogy megállt a nő előtt. Valerie hozott neki egy kis vizet. Az asszony leült a díványra, és mohón felhajtotta.

Miután ivott, felállt, hogy távozzon, de felnyögött a fájdalomtól, és visszahanyatlott. Diana felseg