„Ígérd meg” – suttogta Celeste, letörölve a könnyeit. „Ígérd meg, hogy soha többé nem hagysz el” – mondta remegő állal, a férfi pedig alázatos gyermekként bólintott.

„Megígérem” – recsegte Vander, mire a lány szorosan magához ölelte, és ő is újra átkarolta. Lehunyta a szemét, és érezte, ahogy a szívében lüktető fájdalom lassan eloszlik.

Vander a lány hátát simogatta, míg az kissé meg nem nyugodott