LYDIA SZEMSZÖGE

Behúztam elegáns lakásom nehéz tölgyfa ajtaját, hagyva, hogy a biztonsági zár a helyére kattanjon. Kibújtam gyilkos dizájner magassarkúmból, és hanyagul a szegélyléchez rúgtam a cipőket. Sajgott a lábboltozatom. Hosszú, merev fájdalom sugárzott végig a gerincemen, mélyen a lapockáim közé fészkelve magát. A nap végtelenül elhúzódott, az utolsó cseppig kiszívva a fizikai energiámat.