AUDREY SZEMSZÖGE

Halkan felsóhajtottam, miközben a kanapé felé léptem, érezve, ahogy a történtek súlya a mellkasomra nehezedik.

– Nem tudom, Haze – kezdtem, a hangom halkabbra sikeredett, mint szándékoztam. – Két tűz közé szorultam. Nem hagyhatom őt itt egyedül. De azt sem tehetem meg, hogy tétlenül ülök, és nem csinálok semmit a helyzetünkkel.

Megálltam, a tenyeremmel végigdörzsöltem a homlokomat