AUDREY SZEMSZÖGE

– És igazán nem hibáztathatsz, Haze, hiszen nem voltál ott, nem hallottad, miket vágott a fejemhez. Ahogy a szemembe nézett, és a sárba tiport, azt mondta, semmi vagyok nélküle. Hogy csak miatta tartok ott, ahol.

A puszta emléktől égető érzés kúszott fel a mellkasomban.

– Mintha már nem is az az ember lett volna, akihez feleségül mentem – folytattam, a hangom kissé megcsuklott. –