AUDREY SZEMSZÖGE

Már harminc perce felébredtem, mégis mozdulatlanul feküdtem, a plafont bámulva, mintha az valamiképpen erőt adhatna ahhoz, ami belőlem hiányzott. Nem a lustaság láncolt az ágyhoz – a mellkasomra nehezedő súly volt az, az elmémben dúló néma csata. A mai nem csupán egy átlagos nap volt. Péntek volt, az a nap, amikor minden olyan ridegen valóságossá és fájdalmasan mássá vált.

Ma Mayá