AUDREY SZEMSZÖGE

A körmeim a tenyerembe vájtak, ahogy ökölbe szorítottam a kezem; a mellkasom némán zihált a visszafojtott zokogástól.

Gúnyolódhatott volna rajtam, amennyit csak akart. Nevetségessé tehette volna a múltamat, sértegethetett volna, kiforgathatta volna az igazságot. De hogy felhozza a lányomat, az én Mayámat… az megbocsáthatatlan volt.

Azért jöttem ide, hogy elsirassam a gyermekemet.