AUDREY SZEMSZÖGE

A kanapé felé léptünk, és lassan belesüppedtünk a párnákba. A lábaim a szokásosnál nehezebbnek tűntek, és bár próbáltam nyugodtnak látszani, a gondolataim úgy zsongtak a fejemben, mint egy felbolydult méhraj. Hazel mellettem ült, karjait szorosan összefonta a mellkasa előtt, a szemöldökét pedig pontosan úgy ráncolta össze, ahogyan mindig, valahányszor vallatóra készült fogni. Abba