AUDREY SZEMSZÖGE

Megint azon kaptam magam, hogy visszacsúszom a régi napok kerékvágásába, és korán ébredek, jóval azelőtt, hogy a nap teljesen felkelt volna. Az ébresztőórára már nem is volt szükség – a testem mintha magától tudta volna, és még hajnalhasadás előtt kirángatott az ágyból. Ültem a matrac szélén egy darabig, dörzsölgetve az álmot a szememből, miközben egy fáradt sóhaj szakadt fel belő