Nadia.

Az álmok mostanra az éjszakáim és a reggeleim elválaszthatatlan részévé váltak, és semmit sem tehettem ellene. Szinte mindig ugyanazok voltak, az ismerős jelenetek mindennap újra és újra lejátszódtak. A mai sem sokban különbözött tőlük. Ugyanabban a helyzetben voltam, ugyanazt a házat bámultam, amelyből sikolyok törtek elő, és azt kívántam, bárcsak bemehetnék, és bármilyen módon segíthetnék