Nadia.

Martha furcsán viselkedett. Az elmúlt néhány órában vagy ezerszer kaptam rajta, hogy engem bámul. Végig hallgatag is volt. Szokatlanul csendes. Valahányszor elcsíptem a tekintetét, elkapta a szemét, és úgy tett, mintha nem lyukat fúrna a tarkómba, hanem valami egészen mással lenne elfoglalva. Abban a kórházban voltunk, ahol Jaxont ellátták, és arra vártunk, hogy az orvos engedélyezze, hogy