Nadia.

„Ugye, beigazolódtak a szavaim? – folytatta Vito. – Most már érted, mire gondolok, amikor azt mondom, légy éber? Ma kétszer is meghalhattál volna abban a kórházban, de voltam annyira elnéző, hogy életben hagytalak, pusztán azért, mert a lányom vagy.”

„Nem vagyok a lányod – vágtam vissza. – Kérlek, ne mondd ezt. Hányingerem van tőle.”

„Valaha a szárnyaim alá vettelek, és neked adtam a neveme