27. fejezet: Kísérti az emléke

TRISTAN

Nem akartam beismerni, de most, hogy egyedül voltam, és nem kellett senki előtt szerepet játszanom, végre kimondhattam.

A szoba túl nagynak, túl üresnek tűnt nélküle, és bár ő maga nem volt itt, ez nem jelentette azt, hogy a jelenléte ne lett volna kézzelfogható. A helyiség minden felülete rá emlékeztetett – a könyv az éjjeliszekrényén.

A bekeretezett fotó há