30. fejezet: Rádöbbenni a veszteségre

Tristan szemszöge

– Tudom. Hívtál emiatt. Azt hittem, csak… – próbáltam magyarázkodni, mentséget keresve a nagymamámnak.

– Elbúcsúzott, Tristan. – Vivian hangja csendes volt, de határozott, félbeszakítva a tirádámat; az arca mindent elárult, csak boldogságot nem. – Nem azt mondta, hogy később találkozunk, vagy hogy hamarosan beszélünk. Nem mondta, hogy egy kis