45. fejezet: A bűntudat

Sienna szemszöge

– Én meg azt feleltem, hogy ugyanígy érzek, és nem ő az egyetlen, aki belefullad ezekbe az érzésekbe – mondta Natalie halkan.

– Azt hiszem, engedélyre vártam. Valami jelre, hogy nem bűn továbblépni, hogy szabad boldognak lennem még úgy is, hogy te már nem vagy velünk. A megemlékezés, bármilyen szörnyű volt is, megadta ezt a feloldozást. Segített elfogadnom,