– Tristan egy… – Megállt, rám nézett, és úgy döntött, a szemembe mégsem szidja a fiam apját.

– Tristan nagyon szerencsés, hogy ő Chicagóban van, én meg itt, mert ha valaha is személyesen a szemem elé kerül, nem állok jót magamért.

– Ne tedd – mondtam halkan. – Ne pazarold az energiádat arra, hogy rá haragszol. Nem éri meg.

– Bántott téged. Elküldött, miközben haldokoltál. Nagyon is megéri haragudn