58. fejezet: Korai remények

– Leót hívta – mondta Eleanor, és könnybe lábadt szemmel nézett rám. – A kisfiát. Félrebeszél a láztól, a gyermekét szólongatja, aki nincs itt, és szegény azt hiszi, hogy a kisfia gyűlöli őt…

– Nem gyűlöli őt – feleltem, bár erre a reményen kívül semmi bizonyítékom nem volt. Hiszen mindössze egyszer láttam őket együtt: a kisfiú kétségbeesetten csimpaszkodott az anyjába,