68. fejezet: Audrina dühöng

AUDRINA

A liftajtók halkan sziszegve záródtak be, mielőtt a fülke elindult volna lefelé, és én végre leengedtem az arcomról a vidám álarcot, amelyet egész este viseltem.

Nem teátrálisan – még nem voltam teljesen egyedül, az előcsarnok túloldalán lévő pultnál egy nővér állt, aki talán engem figyelt, vagy úgy általában a látogatókat, és észrevehette, hogy a gyermekosztály