83. fejezet: Ütőt a kézbe

Sienna szemszöge

Leült. A térdére támasztotta az alkarját, egyenesen rám nézett, én pedig visszanéztem rá. Egy ideig némán maradtunk, de a csend nem volt feszült. Természetesnek hatott, ahogy két olyan ember között szokott, akik szavak nélkül is értik egymást.

– Kerestelek – mondta. – Miután abbahagytad a versenyzést. Érdeklődtem a mezőnyben, kérdezgettem embereket, akik