93. fejezet: Nagyon hasonlítotok egymásra

Sienna szemszöge

– Dehogynem, nagyon is. – Odahozta a levest az éjjeliszekrényhez, közelebb húzta a széket, és leült. Ez volt a jele annak, hogy berendezkedik az estére: addig nem tágít, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy ettem, pihentem, és kellőképpen ellensúlyozta a magányomat valaki, aki azért van itt, hogy felügyelje a gyógyulásomat.

– Na már most.