Lyra

Végigsimítottam remegő kezeimet a bő farmerom szárán, némán imádkozva, hogy a nehéz farmerpáncél elég legyen ahhoz, hogy megvédjen a dolgozószobájában várakozó szörnyetegtől. A konyha sűrű csendje szinte feszítette a dobhártyámat. Anton ott állt, mozdulatlanul. Hideg, élettelen szemmel figyelt, amelyben már nyoma sem volt az alig néhány másodperccel ezelőtti játékos férjnek. Rákényszerítettem