Lyra

Megszoktam a csendet, ami a sötétségben honol.

Van valami megnyugtató abban, ahogy a saját szívverésem egyenletes dobogását hallgatom a mellkasomban, miközben a plafont bámulom.

Jó, ez hazugság, és krónikus alváshiányban szenvedek.

A lepedő megzörren, ahogy megfordulok az ágyban, a fekhelyem váza pedig halkan megnyikordul alattam.

A holdfény átszűrődik a félig behúzott függönyön, ezüstös