Lyra

Ragaszkodtam hozzá, hogy elköszönjünk Nataliától, mielőtt elmegyünk. Ahogy az várható volt, Roman nem repesett az udvariassági rohamomtól, de megmondtam neki, hogy illetlenség távozni anélkül, hogy legalább elköszönnénk az ifjú pártól.

Natalia elmosolyodott, amikor meglátott minket közeledni; az arcán izgatottság és kellemes meglepetés tükröződött.

– Lyra! – nevetett fel, felállva a helyéről