Lyra (hétévesen)

Nem megyek haza.

Lyra ebben a pillanatban döbben rá, miközben egy üres, cellaszerű szoba padlóján ül – azzal a különbséggel, hogy a falak szépek, és csak a padló nyirkos.

Hátrahajtja a fejét a falnak, térdeit a mellkasához húzza, és átkulcsolja a karjával, miközben némán reménykedik, hogy a férfiak, akik idehozták, végül elengedik. Bár erősen kétli.

Már több mint egy óra eltelt, é