Lyra

A szavak pofonként érnek, a belőlük áradó fagyos hideg átvágja a köztünk lévő feszült csendet. Egy pillanatra megáll a lélegzetem, képtelen vagyok gondolkodni. Csak bámulok rá, az apámra, aki még soha életében a közelébe sem ért annak az embernek, akire szükségem lett volna.

– Pénzre? – ismétlem meg, és a hangomból csak úgy csöpög a hitetlenség. – Neked… pénzre van szükséged?

Ezért jött vissz